<html lang="hu">
<head>
<link rel="stylesheet" type="text/css" href="autor.css" />
</head>

<body>
    
<h1>   Márffy Ödön </h1>

<h3>( 1878, Budapest - 1959, Budapest )</h3>


<P>
Noha Márffy Ödön nem tanult Nagybányán, attól a művészi hagyománytól, felfogásmódtól,
 amelyet a szabadiskola alapítói a magyar festészetben meghonosítottak, még akkor sem szakadt el, amikor az 1920-as évekkel véglegesen az École de Paris oldott, dekoratív irányzatához kapcsolódott. Ez utóbbi szabad festőiség, amely Márffyt eredendően vonzotta, a korai nevelődésével elsajátított plein-air és primer festéssel, az atmoszférikus látásmóddal könnyedén tudott ízesülni. Atmoszférikus látásmódja azonban már nem optikai oldalról közelített a festészethez, hanem az érzések felől, a dolgok átszellemítésének organikus szemlélete felől. Analízis és absztrakció helyett az érzékivel, a látvánnyal együttesen feltáruló szertelen lelki állapotok, gondolati síkok egységének bemutatására törekedett. Még a fény-árnyék ellentéteket is a kép jelentésében mérvadó szerepet játszó tartalmi vonatkozások telítik, járják át, például a hideg-meleg érzet vagy a szomorúság-vidámság feszültsége. 
 <P>Döntő problémája ennek a festészetnek az, hogy a színek helyettesítsék, jelentsék, fejezzék ki a formákat. (Komor András) Márffy Ödön művészete - rövidebb konstruktív "töltekezést" követően - a harmincas években teljesedett ki újra, amikor "expresszív naturalizmusát" meghaladva "színei áttört, egységesen irizáló atmoszférát teremtenek". (Passuth Krisztina, p. 15.), s ezzel létrejön szín és forma harmóniája. Az aukción szereplő festményen ezüstösen, szürke-kéken csillogó téli levegőbe burkolózó táj érezhetően közel állt a művész szívéhez. A húszas években felépített Szamóca utcai villájának környezetét, a Kissvábhegy lankáin megbújó kerteket, a kertekben szorgoskodókat ábrázolta ezen a higgadtan, kicsit melankolikusan megfestett, épp ezért inkább a harmincas évek második felére tehető művén. Közvetlen párhuzama a Tavasz című kép (1940 k., Magyar Nemzeti Galéria), ugyanezzel a házzal, kerttel, és a gondjukat viselő kertésszel együtt. A világ belakásának, az otthon fogalmának, érzésének körülhatárolása történik korabeli tájképein, még ha látszólag a fények káprázatában vibráló tájak, az érzéki élmények iránti fogékonyság dominál is bennük. Márffy képeiről "fénylőn sugárzik felénk a szellem finom mértéket, rendet, egyensúlyt tartó fegyelme" - fogalmazta meg Kállai Ernő 1927-ben a művész alkotásainak a mindenkori szemlélőt megigéző atmoszféráját.  
 </P>
 <div class=surs>
 Forrás: Internet
 </div>

</body>
</html>�