ÿþ<html lang="hu"> <head> <link rel="stylesheet" type="text/css" href="autor.css" /> </head> <body><h1>FARKASHÁZY Miklós </h1> <h3>( Budapest, 1895 - Budapest, 1964 )</h3> <P> Farkasházy Miklós a 20. századi magyar képzQmqvészet egyik számottevQ alakja. Az 1895-ben Budapesten született mqvész a 20-as évek elején Németországban aratta elsQ jelentQs sikereit. A dekorativitás iránti fogékonysága, a linearitás iránti készsége elQször a plakátmqvészet terén aratott számára babérokat. Münchenben nagy figyelemben és elismerésben részesültek könyvtervei, trükkfilmjei és illusztrációi. Reklámgrafikáival jelentQs szerepet töltött be a 20-as évek elején a német iparmqvészet területén. <P> Farkasházy Miklós Magyarországra visszatérve elfordult az iparmqvészettQl és jelentQs magyar grafikus mqvésszé vált. Réz- és fametszetei, tusfestményei, grafitrajzai egyedülállóak a 20-as évek magyar mqvészetének történetében. Expresszionista, majd a Neue Sachlichkeit szellemében született tájképei, csendéletei, kubisztikus, majd az art deco hatásáról árulkodó portrérajzai és aktkompozíciói kiemelkednek a korszak grafikus mqvészetébQl. <P> A grafikusi pályán Farkasházy számos elismerésben részesült. Sikereit elsQsorban a német nyelvterületen aratta. Drezda, Hamburg voltak a kezdet. Köln, Frankfurt, Zürich a folytatás. De kiállított Farkasházy Lipcsében, a szlovákiai Zsolnán és Pöstyén fürdQn, a lengyel Bielskóban és az olaszországi Monzában is. A legnagyobb elismerést Párizsnak köszönhette. A grafika területérQl a mqvészt a színes tusfestmények és a pasztellfestmények átvezették a festészet területére. Farkasházy Miklós a 30-as évek elejére, mint festQmqvész is elismerést vívott ki magának. Kevés olyan magyar mqvész volt, aki annyira értett a színekhez, mint Q. Palettájáról a színek milliói szinte zenei összhangzatokat létrehozva kerültek vásznaira és kartonjaira. Farkasházy minden technikában jártasságra tett szert. A velúrpapírra festett pasztellképekkel kezdte. Folytatta a vászonra festett olajképekkel, majd kikötött a kartonra festett olajtempera kompozícióknál és az akvarelleknél. Tematikája a mindennapi életbQl adódott. Tájképek, utcai jelenetek, portrék, csendéletek, enteriörök színpompás, látványos kompozícióit festette. A sort az absztrakt festmények zárták. Farkasházy minden szabad percében újításokon törte a fejét. A lombfqrésszel készített alkotásoktól kezdve, a díszpárnákon át, a már említett réz- és fametszetektQl kezdve a linoleummetszetekig, mindent kipróbált és minden technikában remekmqvek is kikerültek a keze alól. A 30-as években szabadalmi találmányt nyújtott be. A fadofitot, a színes kQfestményt késQbbi feleségével. Donner Gertrud Máriával fejlesztették ki. <P> Mqvészi eredményeit számos budapesti kiállításon is láthatták az érdeklQdQk. A Nemzeti Szalon, a Fränkel Szalon, a Lipótvárosi Társaskör, a Pen könyvesbolt, a Szalmássy Galéria, a Mqcsarnok, az Ernst Múzeum, a korszak legjelentQsebb kiállítóhelyei nyújtottak lehetQséget számára egyéni kiállításaihoz és a csoportos bemutatkozásokhoz. A 20-as évek második felében az egyik legjelentQsebb magyar képzQmqvészeti társaság, a KépzQmqvészek Uj Társasága (a KUT) tagjaként szerepelt hazai és külföldi tárlatokon. Farkasházy Miklós sosem igazodott kora elvárásaihoz. A 30-as években, amikor ez nem volt elvárás, munkásokat, a városok szegényeit festette. Amikor viszont az 50-es években a sztahanovista munkásportrék, munkajelenetek sorozatát várták el tQle, Q a felvonulások színkavalkádjának rögzítésétQl, egy szerelmespár látókörébe kerülQ gyárkémény ábrázolásánál többre alig volt hajlandó. Inkább színgazdag tavaszi és Qszi tájképeket festett, mint a szocialista helytállást példázó bányászokat. Annak ellenére, hogy tudta, ha nem fest szocialista realista képeket, a mqvészeti élet perifériájára kerül, csak azt tudta festeni, amit mqvészi elkötelezettsége diktált. Mqtermében így gyorsan szaporodott a falnak támasztott képek száma. Farkasházyt, a festQt, kezdték elfelejteni. Évekig nem írtak róla az újságok, nem szerepelt tárlatokon. 1955-ben csupán három rézkarcát tartották érdemesnek arra, hogy kiállítsák Qket a Mqcsarnok "VI" Magyar KépzQmqvészeti Kiállításán. Az akkori kultúrhatalom "nagy kegyesen" karácsonyfadíszek festésének felajánlásával kínált számára megélhetést. Élete utolsó évtizedében, a szocialista szemlélet szerint elutasított, absztrakt mqvészettel tüntetett a mqvészi szabadság mellett. Özvegye még 1967-ben is próbálkozott azzal, hogy a Mártírok úti mqterembe látogatókat csalogasson. Szeretett volna eladni néhány Farkasházy képet, de csak kevés barátnak telt festményekre. Farkasházy mqvészetére csak halálát követQen több mint húsz évvel kezdtek újból felfigyelni. Festményei, rajzai és sokszorosított grafikái azóta egyre gyakrabban szerepelnek a mqkereskedelemben. Az elsQ posztumusz tárlatot nem is itthon, hanem San Franciscoban rendezték, a Montgomery Galleryben 1989-ben. Az örökösök egyike, John R. Bodo nagy munkát vállalt magára, alapos háttérmunkát végzett, hogy bizonyítani tudja Kaliforniában, a magyar festQt nem ismerQ galériának, az anyag mqvészeti jelentQségét. Magyarországon 1995-ben, a mqvész születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállítást a Belvárosi Aukciósház részben a magángyqjteményekben egyre szaporodó képekbQl. Ebben az évben a Szombathelyi Képtárban rendezett konferencián egy Farkasházy mqvészetét bemutató elQadás is elhangzott. 2003-ban a Haas Galéria rendezett mqveibQl kamara kiállítást. A mqvészetét felölelQ, hiányt pótló nagymonográfia azonban még váratott magára. Most ez, közel húsz éves kutatómunka eredményeként, a mqvész születésének 110. évfordulóján jelent meg az Aulich Art Galériában tartott emlékkiállítás alkalmából. </P> FQbb kiállításai: <li> 1916 Budapest - Nemzeti Szalon <li> 1922 München - Minerva szalon <li> 1926 Drezda - Emil Richter Modern Galerie <li> 1926 Hamburg - Marie Kunde Kunstsalon <li> 1926 Lipcse - P.H.Beyer und Sohn Kunstausstellung <li> 1928 Köln - Hermann Abels Kunstsalon <li> 1928 Zürich - Dr.Störi Kunstsalon <li> 1928 Pöstyén fürdQ - Thermia Palace <li> 1930 Frankfurt am Main - Heinrich Trittler Galerie <li> 1930 Zsolna - Hotel Remi <li> 1931 Párizs - Galerie Quatre Chemins <li> 1933 Budapest - Frankel szalon <li> 1945 Budapest - Ernst Múzeum <li> 1946 Budapest - Szalmássy Galéria </P> <div class=surs> Forrás: Magyar festok és grafikusok életrajzi lexikona -dr. Szabó Ákos András NBA kiadó 2002 </div> </body> </html>