<html lang="hu">
<head>
<link rel="stylesheet" type="text/css" href="autor.css" />
</head>

<body>
<h1>PASCU EUGEN (PÁSZK JENŐ) </h1>
 
<h3>( Zenta, 1895 - Nagybánya, 1948 )</h3>
<P>A modern művészet elkötelezettje volt, szerencsétlen sorsa, pusztító
betegsége gátolta meg abban,hogy terveit maradéktalanul véghezvigye. A
Nyolcak és aktivisták művészetének kutatása terelte rá ismét a
figyelmet. Nem kétséges:legjobb alkotásainak értéke az európai
avantgarde színvonalára emeli őt. Kassák Lajos úgy emlékezett rá, mint
aki a Nyolcak szellemében, Nemes Lampérth és Uitz Béla vonalában
dolgozott. Még később is, nagybányai visszavonulása idején, mikor már
csak Erdélyben hangzott ismerősen a neve, Kós Károly figyelmeztetett
rá. "Pascu Eugen és a kubista Mattis-Teutsch azok a nevek, melyeket jól
meg kell jegyeznünk, mert ők jelentik a legfiatalabb -má-t és a
holnapot". ( Erdélyi Helikon, 1930 és 10 ).
<P>A román eredetű, de magyar kultúrán nevelkedett művész családja a
Hunyad megyei Dodráról származott. Ősei, mint büszkén vallotta, magyar
nemességet kaptak. Apja postatisztviselőkénz került a délvidéki
Zentára, ahonnan azután Budapestre költöztek.
<P>Művészi hajlamai korán megnyilatkoztak, Vedres Márkánál kezdett
tanulni. Az 1912-1913-as tanévben iratkozott be a budapesti
Képzőmüvésztei Főiskolára, de tanulmányait a háború miatt csak 1919-ben
fejezte be. Uitz Béla, Pátzay Pál, Mattis-Teutsch társaságában kezdett
dolgozni, Kassák aktivista köréhez csatlakozott.Cézanne szellemében
készült rajzaival ( igy Kassákról mintázott portréjával ) jelen volt a
Tett és a Ma folyóiratok hasábjain. Az összeomlás és forradalmak vihara
után távozott Budapestről, és Nagybányán telepedett le. Vonzotta a
müvésztelep miliője, ahol legelőször 1914-ben a budapesti Főiskolások
nyári táborozásán járt. 1920-tól rendszeresen részt vett a kolónia
kiállításain, 1922-ben a Nagybányai Festők Társasága tagjává
választották. A húszas évek elején mint rajztanár a nagybányai román
gimnáziumban működött. 1925-ben a szobrászat tanárának hívták meg a
Kolozsvári Szépművészeti Iskolára. Itt azonban csak egy évig
tanított, rövidesen visszaköltözött a kolóniára. A húszas évek másodok
felében szövődményes agyhártyagyuladása rombolta le
egészségét. Végtagjainak rángó mozgása, idegrohamai gátolták a
munkában, Szobrait egy válságos pillanatában összetörte (1928-ban), s
ettől kezdve csak grafikai és festészeti munkái készültek.
<P>Ferenczy Valérral, Boldizsár Istvánnal, Patkó Károllyal a rázkarcmüvészet
meghonosítója volt a kolónián. Hagyatékában ezek mellett nahy számban
maradtak meg erőteljes, olykor egy vonalból fölépített tusrajzai és
kőnyomatai. Festett akvarelleket (Lovasok, Nyilazók témáinak
változatai), tempera-és olajképeket. Grafikáira Cézanne és Mattise
szemlélete hatott, festészetére Gauguin szimbolizmusa és az olasz
újklasszicizmus.
<P>Betegsége, érzékenysége miatt, még a kolónián is eléggé
elszigetelték.(Deprimált, válságos napjaiban felesége, Petneházy Paula
ápolta megértéssel és türelemmel.). Pályatársai közül a müvésztelepen
Ziffert értékelte sokra, akit 1922-ben egy szobrában mintázott
meg. Szőnyi Istvánnal, főiskolai évfolyamtársával folytatott levelezése
maradt meg 1939-1941-ből.
<P>1935 és 1939 között Aradon élt, ahonnan az olasz Stefano Ussi-dijat
pályázta meg. 1940-ben visszaköltözött Nagybányára. Ez időtől Dobrai
Pázsk Jenő néven állított ki kolóniabeli és kolozsvári tárlatokon.
1962-ben a nagybányai múzeum emlékkiállitását szervezte meg. Ugyanebben
az évben Budapesten a Nyolcak és aktivisták grafikai tárlatán, 1973-ban
Pécsett a magyar aktivizmus gyűjteményes kiállításán tünteték föl újra
avantgarde szellemű művei.
</P>


<div class=surs>
Fórás:  MURÁDIN JENŐ,   NAGYBÁNYA  A FESTŐTELEP MŰVÉSZEI 
</div>

</body>
</html>�