ÿþ<html lang="hu"> <head> <link rel="stylesheet" type="text/css" href="autor.css" /> </head> <body> <h1>UZONYI Pál </h1> <h3> ( Hajdúböszörmény, 1923 - ) </h3> <P> Távol a város zajától, Debrecen szomszédságában a kis Ebes községben él, fest, szobrokat farag, gyermek verseket ir és tanit Uzonyi Pál. Azon megszállott pedagógusok közé tartozik, akik a nevelQi munka tengernyi teendQi között is tudnak idQt szakitani mqvészi tevékenységre, s akiknek elismerésért, tudésuk méltánylásáért folytatott küzdelmeit végül is igazolja az idQ. <P>A festQ témaköre általában az emberábrázolás. A bomló tanyavilág, a haladó múlt s a kialakuló jelen sokszor egyqtt él konstruktiv erQvel, a vonalak szalagjaival ötvözött képein.  Ki sem tudnék már szakadni mindebbQl, hiszen ebben a légkörben élek, ezekkel az emberekkel érzek már két évtizede, ismerem minden ügyes-bajos dolgaikat. Igy vált természetessé elötte, hogy az Q életükrQl adjon jelzéseket, ezt az atmoszférát fejezze ki, és velük együtt a község alakulását, jelenét.  Három és félezer ember sorsa zajlik elQttem, mindennapjaikból akarok fel-fel villantani egy-egy mozzanatot . Ismert tény, hogy Ebes dolgozóinak zöme a könyezQ tanyákról költözött ide, s felfogásuk már eggyé vált a nagyüzemi gazdálkodás érdekeivel. <P>A kiállitás képeit elemezve több mq is megragadja a nézQ figyelmét, nemcsak festQiségük miat, hanem a filozófia mélységénél fogva is. A  Visszaemlékezes például az emberi élet végére, az út utolsó éveire való ráébredést jelképezi.  Az elmúlás bármennyire is kegyetlenül törvényszerq, mégsem megnyugtató, mégiscsak ferde igazssága az életnek!  E szürrealista ihletésq kép hátterében ifjúkori élmények sorakoznak. A  Napszakok cimq kép a festQ három arcát mutassa, három életkor tükrében. A magány két képen is foglalkoztatja a festQt. Freskóra emlékeztetQ megoldással, - mintegy  premier plan  ban készült az  Anya gyermekével . A munkában és gondokban megtört parasztasszony arcáról szeretett és ragaszkodás sugárzik.  A Tsz udvar a ngyüzemi gazdálkodásban még bentrekedt, ma már csak festQi romantikát idéuQ régi kellékeket jelzi, mintegy felkiáltójelként, mig a  Papircsákósok gyermeki játékos pillanatok megragadása. <P>Olaj és pasztellképain gyakran szerepelteti az állatokat, fQleg a lovakat. E vonzódás még a múltból ered, amikor még gyermekfQvel érzékelte hol riadtan, hol szánakozva az ember sok évezredes segitQtársának a küzdelmeit, a földdel való viaskodást  látástól vakulásig. KötQdik földjéhez , lakóhelyéhez, annak népszokásaihoz. Idönként egy-egy virágcsendélet is kikerql keze alól, de ezek is a vidék világából valók, ennek a tájnak szineit örzik vörös, zöld, kék, és a sárga sajátos átköltésében. <P>Kétség kivül erQs akarattal, s elemzQ önkritikával küzdötte magát elQbbre. Korábbi darabos képszerkesztését, néhol nyers, vagy disszonáns szinvilágát már feloldotta, s a kiállitási anyaga már világosan tükrözi jó két évtizedet árfogó festQi s grafikai küzdelmét. <P>A Hajdúságban már többször volt kiállitása. Azon megszállot pedagógusok közé tartozik, akik elhivatottságukat érezve a nevelQi munka tengernyi teendQi között is tudnak idQt szakitani kedvtelésükre s akiknek az elismerésért folytatott küzdelmeit végül is igazolta az idQ. <P>Az inditó erQt szülQvárosa mqvészitQl: Káplár Miklóstól, Pálnagy Zsigmondtól és Veress Gézától kapta, akik korán felfigyeltek az ifjú bontakozó tehetségre. Filozófikus hajlamú, töprengQ,és sorskérdéseket boncolgató egyéniség, aki mind festményeiben, grafikáiban s egyre nagyobb igénynyel müvelt faragványaiban erQsen vonzódik egy nemes értelmq szürrealizmus idQt és teret összekapcsoló formanyelváhez. </P> <div class=surs> Forrás: Uzonyi Pál festQmqvész kiáálitási prospektusából. </div> </body> </html>